Két világ között (Dedikált)

1889-ben született egy szegény kisparaszti család tizekettedik gyermekeként. Fűtötte a tudásszomj, s miközben maga kereste kenyerét, fázva, éhezve elvégezte az egyetemet. Már diákkorában ismerkedni kezdett a munkásmozgalommal, s hamarosan egész életét, minden erejét a forradalom ügyének szentelte. Először a Népszava munkatársa, majd 1919-ben a Vörös Katona, a magyar Vörös Hadsereg napilapjának főszerkesztője. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba menekül. Bécs, Csehszlovákia, Berlin, Párizs emigrációjának főbb állomásai, majd 1924-től 1946-ig az USA-ban él. Berlinben az első antifasiszta folyóirat, a Chronik des Faschismus szerkesztője, az USA-ban 24 esztendeig az Új Előre című kommunista napilap, majd utóda, a MagyarJövő főszerkesztője. 1946-ban tért haza, s a közélet különböző posztjain segítette az ország építését. Ma már nyugdíjas.
A nehéz körülmények között végzett szakadatlan forradalmi harc idején nem sok erőt-időt szentelhetett az irodalomnak, melynek tulajdonképpen kisdiák kora óta szerelmese. Még gimnazista korában első díjat nyert költeményével Rákóczi hamvai hazahozatala alkalmából meghirdetett ifjúsági versenyen. Bécsi és berlini emigrációja idején három könyvet írt, melyek 1924-ben jelentek meg Németországban. Idehaza 1951 óta szintén három kötete került kiadásra. Most emlékiratain dolgozik, ez a kötet rendkívül gazdag tapasztalatainak, élményeinek csak kis töredéke.